egyenes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the obsolete noun egyen (flat ground) +‎ -es, from egy (one) + -en (case suffix).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈɛɟɛnɛʃ]
  • Hyphenation: egye‧nes
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective[edit]

egyenes (comparative egyenesebb, superlative legegyenesebb)

  1. straight
    Antonym: görbe
    egyenes vonalstraight line
  2. (figuratively, of character, thinking, process) straightforward, honest, open
    Synonyms: őszinte, becsületes
  3. (mathematics) direct
    egyenes aránydirect proportion
  4. (boxing) straight
    egyenes ütésstraight punch

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyenes egyenesek
accusative egyeneset egyeneseket
dative egyenesnek egyeneseknek
instrumental egyenessel egyenesekkel
causal-final egyenesért egyenesekért
translative egyenessé egyenesekké
terminative egyenesig egyenesekig
essive-formal egyenesként egyenesekként
essive-modal
inessive egyenesben egyenesekben
superessive egyenesen egyeneseken
adessive egyenesnél egyeneseknél
illative egyenesbe egyenesekbe
sublative egyenesre egyenesekre
allative egyeneshez egyenesekhez
elative egyenesből egyenesekből
delative egyenesről egyenesekről
ablative egyenestől egyenesektől
non-attributive
possessive - singular
egyenesé egyeneseké
non-attributive
possessive - plural
egyeneséi egyenesekéi

Derived terms[edit]

Compound words

Noun[edit]

egyenes (plural egyenesek)

  1. (geometry) line (infinite one-dimensional figure)
  2. (sports) straight path (of a running track)
  3. (somewhat colloquial) A simpler situation after a complex one.
    Végre egyenesbe hoztuk az életünket.We finally straightened out our life.

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyenes egyenesek
accusative egyenest egyeneseket
dative egyenesnek egyeneseknek
instrumental egyenessel egyenesekkel
causal-final egyenesért egyenesekért
translative egyenessé egyenesekké
terminative egyenesig egyenesekig
essive-formal egyenesként egyenesekként
essive-modal
inessive egyenesben egyenesekben
superessive egyenesen egyeneseken
adessive egyenesnél egyeneseknél
illative egyenesbe egyenesekbe
sublative egyenesre egyenesekre
allative egyeneshez egyenesekhez
elative egyenesből egyenesekből
delative egyenesről egyenesekről
ablative egyenestől egyenesektől
non-attributive
possessive - singular
egyenesé egyeneseké
non-attributive
possessive - plural
egyeneséi egyenesekéi
Possessive forms of egyenes
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyenesem egyeneseim
2nd person sing. egyenesed egyeneseid
3rd person sing. egyenese egyenesei
1st person plural egyenesünk egyeneseink
2nd person plural egyenesetek egyeneseitek
3rd person plural egyenesük egyeneseik

Derived terms[edit]

Compound words
Expressions

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading[edit]

  • egyenes in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • egyenes in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)