egyenes
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From the obsolete noun egyen (“flat ground”) + -es, from egy (“one”) + -en (case suffix).[1]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]egyenes (comparative egyenesebb, superlative legegyenesebb)
- straight
- Antonym: görbe
- egyenes vonal ― straight line
- (figuratively, of character, thinking, process) straightforward, honest, open
- Synonyms: őszinte, becsületes, nyílt
- Antonyms: sunyi, képmutató, megtévesztő
- (mathematics) direct
- Antonym: fordított
- egyenes arány ― direct proportion
- (boxing) straight
- egyenes ütés ― straight punch
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | egyenes | egyenesek |
| accusative | egyeneset | egyeneseket |
| dative | egyenesnek | egyeneseknek |
| instrumental | egyenessel | egyenesekkel |
| causal-final | egyenesért | egyenesekért |
| translative | egyenessé | egyenesekké |
| terminative | egyenesig | egyenesekig |
| essive-formal | egyenesként | egyenesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egyenesben | egyenesekben |
| superessive | egyenesen | egyeneseken |
| adessive | egyenesnél | egyeneseknél |
| illative | egyenesbe | egyenesekbe |
| sublative | egyenesre | egyenesekre |
| allative | egyeneshez | egyenesekhez |
| elative | egyenesből | egyenesekből |
| delative | egyenesről | egyenesekről |
| ablative | egyenestől | egyenesektől |
| non-attributive possessive – singular |
egyenesé | egyeneseké |
| non-attributive possessive – plural |
egyeneséi | egyenesekéi |
Derived terms
[edit]Compound words
Noun
[edit]egyenes (plural egyenesek)
- (geometry) line (infinite one-dimensional figure)
- (sports) straight path (of a running track)
- (somewhat colloquial, only with -be or -ben) A simpler situation after a complex one.
- Végre egyenesbe hoztuk az életünket. ― We finally straightened out our life.
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | egyenes | egyenesek |
| accusative | egyenest | egyeneseket |
| dative | egyenesnek | egyeneseknek |
| instrumental | egyenessel | egyenesekkel |
| causal-final | egyenesért | egyenesekért |
| translative | egyenessé | egyenesekké |
| terminative | egyenesig | egyenesekig |
| essive-formal | egyenesként | egyenesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egyenesben | egyenesekben |
| superessive | egyenesen | egyeneseken |
| adessive | egyenesnél | egyeneseknél |
| illative | egyenesbe | egyenesekbe |
| sublative | egyenesre | egyenesekre |
| allative | egyeneshez | egyenesekhez |
| elative | egyenesből | egyenesekből |
| delative | egyenesről | egyenesekről |
| ablative | egyenestől | egyenesektől |
| non-attributive possessive – singular |
egyenesé | egyeneseké |
| non-attributive possessive – plural |
egyeneséi | egyenesekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | egyenesem | egyeneseim |
| 2nd person sing. | egyenesed | egyeneseid |
| 3rd person sing. | egyenese | egyenesei |
| 1st person plural | egyenesünk | egyeneseink |
| 2nd person plural | egyenesetek | egyeneseitek |
| 3rd person plural | egyenesük | egyeneseik |
Derived terms
[edit]Compound words
References
[edit]- ^ egyenes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
[edit]- egyenes in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- egyenes in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).