egyesítés

Hungarian

Etymology

egyesít (“to unite”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɟːɛʃiːteːʃ] (phonetic respelling: eggyesítés)
• Hyphenation: egye‧sí‧tés

Noun

egyesítés (plural egyesítések)

1. unification

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyesítés	egyesítések
accusative	egyesítést	egyesítéseket
dative	egyesítésnek	egyesítéseknek
instrumental	egyesítéssel	egyesítésekkel
causal-final	egyesítésért	egyesítésekért
translative	egyesítéssé	egyesítésekké
terminative	egyesítésig	egyesítésekig
essive-formal	egyesítésként	egyesítésekként
essive-modal	—	—
inessive	egyesítésben	egyesítésekben
superessive	egyesítésen	egyesítéseken
adessive	egyesítésnél	egyesítéseknél
illative	egyesítésbe	egyesítésekbe
sublative	egyesítésre	egyesítésekre
allative	egyesítéshez	egyesítésekhez
elative	egyesítésből	egyesítésekből
delative	egyesítésről	egyesítésekről
ablative	egyesítéstől	egyesítésektől
non-attributive possessive - singular	egyesítésé	egyesítéseké
non-attributive possessive - plural	egyesítéséi	egyesítésekéi

Possessive forms of egyesítés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	egyesítésem	egyesítéseim
2nd person sing.	egyesítésed	egyesítéseid
3rd person sing.	egyesítése	egyesítései
1st person plural	egyesítésünk	egyesítéseink
2nd person plural	egyesítésetek	egyesítéseitek
3rd person plural	egyesítésük	egyesítéseik