elégedett

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

elégedik +‎ -ett

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛleːɡɛdɛtː]
  • Hyphenation: elé‧ge‧dett

Adjective[edit]

elégedett (comparative elégedettebb, superlative legelégedettebb)

  1. content, satisfied (in a state of satisfaction)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elégedett elégedettek
accusative elégedettet elégedetteket
dative elégedettnek elégedetteknek
instrumental elégedettel elégedettekkel
causal-final elégedettért elégedettekért
translative elégedetté elégedettekké
terminative elégedettig elégedettekig
essive-formal elégedettként elégedettekként
essive-modal
inessive elégedettben elégedettekben
superessive elégedetten elégedetteken
adessive elégedettnél elégedetteknél
illative elégedettbe elégedettekbe
sublative elégedettre elégedettekre
allative elégedetthez elégedettekhez
elative elégedettből elégedettekből
delative elégedettről elégedettekről
ablative elégedettől elégedettektől

Verb[edit]

elégedett

  1. third-person singular indicative past indefinite of elégedik
  2. past participle of elégedik