elégedettség

Hungarian

Etymology

elégedett (“content, satisfied”) +‎ -ség (“-ness”, noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛleːɡɛdɛt͡ʃːeːɡ]
• Hyphenation: elé‧ge‧dett‧ség

Noun

elégedettség (plural elégedettségek)

1. contentment, satisfaction

   Synonym: megelégedettség

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	elégedettség	elégedettségek
accusative	elégedettséget	elégedettségeket
dative	elégedettségnek	elégedettségeknek
instrumental	elégedettséggel	elégedettségekkel
causal-final	elégedettségért	elégedettségekért
translative	elégedettséggé	elégedettségekké
terminative	elégedettségig	elégedettségekig
essive-formal	elégedettségként	elégedettségekként
essive-modal	—	—
inessive	elégedettségben	elégedettségekben
superessive	elégedettségen	elégedettségeken
adessive	elégedettségnél	elégedettségeknél
illative	elégedettségbe	elégedettségekbe
sublative	elégedettségre	elégedettségekre
allative	elégedettséghez	elégedettségekhez
elative	elégedettségből	elégedettségekből
delative	elégedettségről	elégedettségekről
ablative	elégedettségtől	elégedettségektől
non-attributive possessive - singular	elégedettségé	elégedettségeké
non-attributive possessive - plural	elégedettségéi	elégedettségekéi

Possessive forms of elégedettség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elégedettségem	elégedettségeim
2nd person sing.	elégedettséged	elégedettségeid
3rd person sing.	elégedettsége	elégedettségei
1st person plural	elégedettségünk	elégedettségeink
2nd person plural	elégedettségetek	elégedettségeitek
3rd person plural	elégedettségük	elégedettségeik

Further reading

• elégedettség in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)