előírás

Hungarian

Etymology

előír +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛløːjiːraːʃ]
• Hyphenation: elő‧í‧rás

Noun

előírás (plural előírások)

1. rule, regulation, prescription

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	előírás	előírások
accusative	előírást	előírásokat
dative	előírásnak	előírásoknak
instrumental	előírással	előírásokkal
causal-final	előírásért	előírásokért
translative	előírássá	előírásokká
terminative	előírásig	előírásokig
essive-formal	előírásként	előírásokként
essive-modal	—	—
inessive	előírásban	előírásokban
superessive	előíráson	előírásokon
adessive	előírásnál	előírásoknál
illative	előírásba	előírásokba
sublative	előírásra	előírásokra
allative	előíráshoz	előírásokhoz
elative	előírásból	előírásokból
delative	előírásról	előírásokról
ablative	előírástól	előírásoktól
non-attributive possessive - singular	előírásé	előírásoké
non-attributive possessive - plural	előíráséi	előírásokéi

Possessive forms of előírás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	előírásom	előírásaim
2nd person sing.	előírásod	előírásaid
3rd person sing.	előírása	előírásai
1st person plural	előírásunk	előírásaink
2nd person plural	előírásotok	előírásaitok
3rd person plural	előírásuk	előírásaik