elmélkedés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From elmélkedik +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈɛlmeːlkɛdeːʃ/
  • Hyphenation: el‧mél‧ke‧dés

Noun[edit]

elmélkedés ‎(plural elmélkedések)

  1. meditation (a contemplative discourse, often on a religious or philosophical subject)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elmélkedés elmélkedések
accusative elmélkedést elmélkedéseket
dative elmélkedésnek elmélkedéseknek
instrumental elmélkedéssel elmélkedésekkel
causal-final elmélkedésért elmélkedésekért
translative elmélkedéssé elmélkedésekké
terminative elmélkedésig elmélkedésekig
essive-formal elmélkedésként elmélkedésekként
essive-modal
inessive elmélkedésben elmélkedésekben
superessive elmélkedésen elmélkedéseken
adessive elmélkedésnél elmélkedéseknél
illative elmélkedésbe elmélkedésekbe
sublative elmélkedésre elmélkedésekre
allative elmélkedéshez elmélkedésekhez
elative elmélkedésből elmélkedésekből
delative elmélkedésről elmélkedésekről
ablative elmélkedéstől elmélkedésektől
Possessive forms of elmélkedés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elmélkedésem elmélkedéseim
2nd person sing. elmélkedésed elmélkedéseid
3rd person sing. elmélkedése elmélkedései
1st person plural elmélkedésünk elmélkedéseink
2nd person plural elmélkedésetek elmélkedéseitek
3rd person plural elmélkedésük elmélkedéseik