esély

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Derived from esik.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

esély ‎(plural esélyek)

  1. chance, prospect

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative esély esélyek
accusative esélyt esélyeket
dative esélynek esélyeknek
instrumental eséllyel esélyekkel
causal-final esélyért esélyekért
translative eséllyé esélyekké
terminative esélyig esélyekig
essive-formal esélyként esélyekként
essive-modal
inessive esélyben esélyekben
superessive esélyen esélyeken
adessive esélynél esélyeknél
illative esélybe esélyekbe
sublative esélyre esélyekre
allative esélyhez esélyekhez
elative esélyből esélyekből
delative esélyről esélyekről
ablative esélytől esélyektől
Possessive forms of esély
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. esélyem esélyeim
2nd person sing. esélyed esélyeid
3rd person sing. esélye esélyei
1st person plural esélyünk esélyeink
2nd person plural esélyetek esélyeitek
3rd person plural esélyük esélyeik

Derived terms[edit]

See also[edit]