Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



  • IPA(key): [ˈɛʃteːj]
  • Hyphenation: es‧tély


estély (plural estélyek)

  1. soiree, evening party


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative estély estélyek
accusative estélyt estélyeket
dative estélynek estélyeknek
instrumental estéllyel estélyekkel
causal-final estélyért estélyekért
translative estéllyé estélyekké
terminative estélyig estélyekig
essive-formal estélyként estélyekként
inessive estélyben estélyekben
superessive estélyen estélyeken
adessive estélynél estélyeknél
illative estélybe estélyekbe
sublative estélyre estélyekre
allative estélyhez estélyekhez
elative estélyből estélyekből
delative estélyről estélyekről
ablative estélytől estélyektől
Possessive forms of estély
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. estélyem estélyeim
2nd person sing. estélyed estélyeid
3rd person sing. estélye estélyei
1st person plural estélyünk estélyeink
2nd person plural estélyetek estélyeitek
3rd person plural estélyük estélyeik

Derived terms[edit]

See also[edit]