esztendő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From ez (this)ezteneszten + idő (time).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛstɛndøː]
  • Hyphenation: esz‧ten‧dő
  • Rhymes: -døː

Noun[edit]

esztendő (plural esztendők)

  1. (literary) year
    Synonym: év

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative esztendő esztendők
accusative esztendőt esztendőket
dative esztendőnek esztendőknek
instrumental esztendővel esztendőkkel
causal-final esztendőért esztendőkért
translative esztendővé esztendőkké
terminative esztendőig esztendőkig
essive-formal esztendőként esztendőkként
essive-modal
inessive esztendőben esztendőkben
superessive esztendőn esztendőkön
adessive esztendőnél esztendőknél
illative esztendőbe esztendőkbe
sublative esztendőre esztendőkre
allative esztendőhöz esztendőkhöz
elative esztendőből esztendőkből
delative esztendőről esztendőkről
ablative esztendőtől esztendőktől
non-attributive
possessive - singular
esztendőé esztendőké
non-attributive
possessive - plural
esztendőéi esztendőkéi
Possessive forms of esztendő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. esztendőm esztendőim
2nd person sing. esztendőd esztendőid
3rd person sing. esztendője, esztendeje esztendői
1st person plural esztendőnk esztendőink
2nd person plural esztendőtök esztendőitek
3rd person plural esztendőjük, esztendejük esztendőik

Derived terms[edit]

Compound words with this term at the beginning
Compound words with this term at the end

Further reading[edit]

  • esztendő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • esztendő in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)