fáta

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by WingerBot (talk | contribs) as of 15:17, 1 October 2019.
Jump to navigation Jump to search
See also: fata, făta, fată, fața, față, and FATA

Hungarian

Etymology

From (deprecated template usage) [etyl] Romanian fată (girl, daughter), from (deprecated template usage) [etyl] Latin fēta, feminine of fētus (bringing forth, offspring).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfaːtɒ]
  • Hyphenation: fá‧ta

Noun

fáta (plural fáták)

  1. (dialectal) Romanian girl
    • circa 1775, Ábrahám Barcsay: "Lakodalom módja az oláhoknál" [1]
      Hagyd, én lefesthessem e szent sokadalmat,
      Hol az egész vásár keres lakadalmat,
      Hol fáta ficsórnak igér oly jutalmat,
      Mely két fáradt szívnek nem okoz unalmat.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative fáta fáták
accusative fátát fátákat
dative fátának fátáknak
instrumental fátával fátákkal
causal-final fátáért fátákért
translative fátává fátákká
terminative fátáig fátákig
essive-formal fátaként fátákként
essive-modal
inessive fátában fátákban
superessive fátán fátákon
adessive fátánál fátáknál
illative fátába fátákba
sublative fátára fátákra
allative fátához fátákhoz
elative fátából fátákból
delative fátáról fátákról
ablative fátától fátáktól
non-attributive
possessive - singular
fátáé fátáké
non-attributive
possessive - plural
fátáéi fátákéi
Possessive forms of fáta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fátám fátáim
2nd person sing. fátád fátáid
3rd person sing. fátája fátái
1st person plural fátánk fátáink
2nd person plural fátátok fátáitok
3rd person plural fátájuk fátáik