fegyvertelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

fegyver (weapon) +‎ -telen (-less, without)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfɛɟvɛrtɛlɛn]
  • Hyphenation: fegy‧ver‧te‧len

Adjective

[edit]

fegyvertelen (comparative fegyvertelenebb, superlative legfegyvertelenebb)

  1. unarmed (defenceless and lacking weapon)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fegyvertelen fegyvertelenek
accusative fegyvertelent fegyverteleneket
dative fegyvertelennek fegyverteleneknek
instrumental fegyvertelennel fegyvertelenekkel
causal-final fegyvertelenért fegyvertelenekért
translative fegyvertelenné fegyvertelenekké
terminative fegyvertelenig fegyvertelenekig
essive-formal fegyvertelenként fegyvertelenekként
essive-modal fegyvertelenül
inessive fegyvertelenben fegyvertelenekben
superessive fegyvertelenen fegyverteleneken
adessive fegyvertelennél fegyverteleneknél
illative fegyvertelenbe fegyvertelenekbe
sublative fegyvertelenre fegyvertelenekre
allative fegyvertelenhez fegyvertelenekhez
elative fegyvertelenből fegyvertelenekből
delative fegyvertelenről fegyvertelenekről
ablative fegyvertelentől fegyvertelenektől
non-attributive
possessive - singular
fegyvertelené fegyverteleneké
non-attributive
possessive - plural
fegyvertelenéi fegyvertelenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • fegyvertelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • fegyvertelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).