felhatalmazás

Hungarian

felhatalmazás (countable and uncountable, plural felhatalmazások)

verbal noun of felhatalmaz: authorization, authority (especially as a written document)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	felhatalmazás	felhatalmazások
accusative	felhatalmazást	felhatalmazásokat
dative	felhatalmazásnak	felhatalmazásoknak
instrumental	felhatalmazással	felhatalmazásokkal
causal-final	felhatalmazásért	felhatalmazásokért
translative	felhatalmazássá	felhatalmazásokká
terminative	felhatalmazásig	felhatalmazásokig
essive-formal	felhatalmazásként	felhatalmazásokként
essive-modal	—	—
inessive	felhatalmazásban	felhatalmazásokban
superessive	felhatalmazáson	felhatalmazásokon
adessive	felhatalmazásnál	felhatalmazásoknál
illative	felhatalmazásba	felhatalmazásokba
sublative	felhatalmazásra	felhatalmazásokra
allative	felhatalmazáshoz	felhatalmazásokhoz
elative	felhatalmazásból	felhatalmazásokból
delative	felhatalmazásról	felhatalmazásokról
ablative	felhatalmazástól	felhatalmazásoktól
non-attributive possessive - singular	felhatalmazásé	felhatalmazásoké
non-attributive possessive - plural	felhatalmazáséi	felhatalmazásokéi

Possessive forms of felhatalmazás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	felhatalmazásom	felhatalmazásaim
2nd person sing.	felhatalmazásod	felhatalmazásaid
3rd person sing.	felhatalmazása	felhatalmazásai
1st person plural	felhatalmazásunk	felhatalmazásaink
2nd person plural	felhatalmazásotok	felhatalmazásaitok
3rd person plural	felhatalmazásuk	felhatalmazásaik