felhatalmazás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

felhatalmaz +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛlɦɒtɒlmɒzaːʃ]
  • Hyphenation: fel‧ha‧tal‧ma‧zás

Noun[edit]

felhatalmazás ‎(plural felhatalmazások)

  1. authority
  2. authorization

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative felhatalmazás felhatalmazások
accusative felhatalmazást felhatalmazásokat
dative felhatalmazásnak felhatalmazásoknak
instrumental felhatalmazással felhatalmazásokkal
causal-final felhatalmazásért felhatalmazásokért
translative felhatalmazássá felhatalmazásokká
terminative felhatalmazásig felhatalmazásokig
essive-formal felhatalmazásként felhatalmazásokként
essive-modal
inessive felhatalmazásban felhatalmazásokban
superessive felhatalmazáson felhatalmazásokon
adessive felhatalmazásnál felhatalmazásoknál
illative felhatalmazásba felhatalmazásokba
sublative felhatalmazásra felhatalmazásokra
allative felhatalmazáshoz felhatalmazásokhoz
elative felhatalmazásból felhatalmazásokból
delative felhatalmazásról felhatalmazásokról
ablative felhatalmazástól felhatalmazásoktól
Possessive forms of felhatalmazás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. felhatalmazásom felhatalmazásaim
2nd person sing. felhatalmazásod felhatalmazásaid
3rd person sing. felhatalmazása felhatalmazásai
1st person plural felhatalmazásunk felhatalmazásaink
2nd person plural felhatalmazásotok felhatalmazásaitok
3rd person plural felhatalmazásuk felhatalmazásaik