felség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

fel (up) +‎ -ség (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛlʃeːɡ]
  • Hyphenation: fel‧ség

Noun[edit]

felség

  1. majesty, sire, highness (the style of emperor or king)
    Felséged.Your Majesty

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative felség felségek
accusative felséget felségeket
dative felségnek felségeknek
instrumental felséggel felségekkel
causal-final felségért felségekért
translative felséggé felségekké
terminative felségig felségekig
essive-formal felségként felségekként
essive-modal
inessive felségben felségekben
superessive felségen felségeken
adessive felségnél felségeknél
illative felségbe felségekbe
sublative felségre felségekre
allative felséghez felségekhez
elative felségből felségekből
delative felségről felségekről
ablative felségtől felségektől
Possessive forms of felség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. felségem felségeim
2nd person sing. felséged felségeid
3rd person sing. felsége felségei
1st person plural felségünk felségeink
2nd person plural felségetek felségeitek
3rd person plural felségük felségeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN