felsőfok

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

felső +‎ fok

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈfɛlʃøːfok/
  • Hyphenation: fel‧ső‧fok

Noun[edit]

felsőfok ‎(plural felsőfokok)

  1. (grammar) superlative, superlative degree (form of adjective expressing "most")

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative felsőfok felsőfokok
accusative felsőfokot felsőfokokat
dative felsőfoknak felsőfokoknak
instrumental felsőfokkal felsőfokokkal
causal-final felsőfokért felsőfokokért
translative felsőfokká felsőfokokká
terminative felsőfokig felsőfokokig
essive-formal felsőfokként felsőfokokként
essive-modal
inessive felsőfokban felsőfokokban
superessive felsőfokon felsőfokokon
adessive felsőfoknál felsőfokoknál
illative felsőfokba felsőfokokba
sublative felsőfokra felsőfokokra
allative felsőfokhoz felsőfokokhoz
elative felsőfokból felsőfokokból
delative felsőfokról felsőfokokról
ablative felsőfoktól felsőfokoktól
Possessive forms of felsőfok
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. felsőfokom felsőfokaim
2nd person sing. felsőfokod felsőfokaid
3rd person sing. felsőfoka felsőfokai
1st person plural felsőfokunk felsőfokaink
2nd person plural felsőfokotok felsőfokaitok
3rd person plural felsőfokuk felsőfokaik

Derived terms[edit]