gyógyulás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

gyógyul +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɟoːɟulaːʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: gyó‧gyu‧lás

Noun[edit]

gyógyulás (plural gyógyulások)

  1. recovery, convalescence
  2. healing (process)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative gyógyulás gyógyulások
accusative gyógyulást gyógyulásokat
dative gyógyulásnak gyógyulásoknak
instrumental gyógyulással gyógyulásokkal
causal-final gyógyulásért gyógyulásokért
translative gyógyulássá gyógyulásokká
terminative gyógyulásig gyógyulásokig
essive-formal gyógyulásként gyógyulásokként
essive-modal
inessive gyógyulásban gyógyulásokban
superessive gyógyuláson gyógyulásokon
adessive gyógyulásnál gyógyulásoknál
illative gyógyulásba gyógyulásokba
sublative gyógyulásra gyógyulásokra
allative gyógyuláshoz gyógyulásokhoz
elative gyógyulásból gyógyulásokból
delative gyógyulásról gyógyulásokról
ablative gyógyulástól gyógyulásoktól
Possessive forms of gyógyulás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyógyulásom gyógyulásaim
2nd person sing. gyógyulásod gyógyulásaid
3rd person sing. gyógyulása gyógyulásai
1st person plural gyógyulásunk gyógyulásaink
2nd person plural gyógyulásotok gyógyulásaitok
3rd person plural gyógyulásuk gyógyulásaik