gyorsétel

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

gyors (fast) +‎ étel (food)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɟorʃeːtɛl]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: gyors‧étel

Noun

[edit]

gyorsétel (plural gyorsételek)

  1. fast food

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gyorsétel gyorsételek
accusative gyorsételt gyorsételeket
dative gyorsételnek gyorsételeknek
instrumental gyorsétellel gyorsételekkel
causal-final gyorsételért gyorsételekért
translative gyorsétellé gyorsételekké
terminative gyorsételig gyorsételekig
essive-formal gyorsételként gyorsételekként
essive-modal
inessive gyorsételben gyorsételekben
superessive gyorsételen gyorsételeken
adessive gyorsételnél gyorsételeknél
illative gyorsételbe gyorsételekbe
sublative gyorsételre gyorsételekre
allative gyorsételhez gyorsételekhez
elative gyorsételből gyorsételekből
delative gyorsételről gyorsételekről
ablative gyorsételtől gyorsételektől
non-attributive
possessive - singular
gyorsételé gyorsételeké
non-attributive
possessive - plural
gyorsételéi gyorsételekéi
Possessive forms of gyorsétel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyorsételem gyorsételeim
2nd person sing. gyorsételed gyorsételeid
3rd person sing. gyorsétele gyorsételei
1st person plural gyorsételünk gyorsételeink
2nd person plural gyorsételetek gyorsételeitek
3rd person plural gyorsételük gyorsételeik