Jump to content

gyula

From Wiktionary, the free dictionary
See also: Gyula

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowing from an Oghur language, before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Compare Common Turkic *yula (torch).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɟulɒ]
  • Hyphenation: gyu‧la
  • Rhymes: -lɒ

Noun

[edit]

gyula (plural gyulák)

  1. (historical) supreme judge or general

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative gyula gyulák
accusative gyulát gyulákat
dative gyulának gyuláknak
instrumental gyulával gyulákkal
causal-final gyuláért gyulákért
translative gyulává gyulákká
terminative gyuláig gyulákig
essive-formal gyulaként gyulákként
essive-modal
inessive gyulában gyulákban
superessive gyulán gyulákon
adessive gyulánál gyuláknál
illative gyulába gyulákba
sublative gyulára gyulákra
allative gyulához gyulákhoz
elative gyulából gyulákból
delative gyuláról gyulákról
ablative gyulától gyuláktól
non-attributive
possessive - singular
gyuláé gyuláké
non-attributive
possessive - plural
gyuláéi gyulákéi
Possessive forms of gyula
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyulám gyuláim
2nd person sing. gyulád gyuláid
3rd person sing. gyulája gyulái
1st person plural gyulánk gyuláink
2nd person plural gyulátok gyuláitok
3rd person plural gyulájuk gyuláik

Further reading

[edit]
  • gyula in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • A Magyar Nyelv Történeti-Etmológiai Szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 1984. p. 1137-1138