haló

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: halo, Halo, HALO, halló, halò, halo-, hal-o, and háló

Czech[edit]

Interjection[edit]

haló

  1. hello (when answering phone)

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

hal (to die) +‎ (present participle suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhɒloː]
  • (file)
  • Hyphenation: ha‧ló

Adjective[edit]

haló (not comparable)

  1. dying
    Isten nyugtassa haló porában is.God bless him/her. Blessed be his/her memory.

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative haló halók
accusative halót halókat
dative halónak halóknak
instrumental halóval halókkal
causal-final halóért halókért
translative halóvá halókká
terminative halóig halókig
essive-formal halóként halókként
essive-modal
inessive halóban halókban
superessive halón halókon
adessive halónál halóknál
illative halóba halókba
sublative halóra halókra
allative halóhoz halókhoz
elative halóból halókból
delative halóról halókról
ablative halótól halóktól

Verb[edit]

haló

  1. present participle of hal

Irish[edit]

Etymology 1[edit]

Onomatopoeic.

Interjection[edit]

haló!

  1. hello! hullo!

Etymology 2[edit]

Noun[edit]

haló m sg

  1. h-prothesized form of aló

Further reading[edit]


Spanish[edit]

Verb[edit]

haló

  1. Formal second-person singular (usted) preterite indicative form of halar.
  2. Third-person singular (él, ella, also used with usted?) preterite indicative form of halar.