haló

See also: Appendix:Variations of "halo" and halló

Czech

Etymology

Borrowed from German hallo.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɦaloː]

Interjection

haló

1. hello (when answering phone)

Hungarian

Etymology

hal (“to die”) +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒloː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ha‧ló
• Rhymes: -loː

Participle

haló

1. present participle of hal

Adjective

haló (not comparable)

1. dying

   Isten nyugtassa haló porában is. ― God bless him/her. Blessed be his/her memory. (literally, “May God make him/her rest in his/her dying ashes, as well.”)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	haló	halók
accusative	halót	halókat
dative	halónak	halóknak
instrumental	halóval	halókkal
causal-final	halóért	halókért
translative	halóvá	halókká
terminative	halóig	halókig
essive-formal	halóként	halókként
essive-modal	—	—
inessive	halóban	halókban
superessive	halón	halókon
adessive	halónál	halóknál
illative	halóba	halókba
sublative	halóra	halókra
allative	halóhoz	halókhoz
elative	halóból	halókból
delative	halóról	halókról
ablative	halótól	halóktól
non-attributive possessive – singular	halóé	halóké
non-attributive possessive – plural	halóéi	halókéi

Further reading

• haló in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Irish

Etymology 1

Onomatopoeic.

Interjection

haló!

1. hello! hullo!

Etymology 2

Noun

haló m sg

1. h-prothesized form of aló

Further reading

• de Bhaldraithe, Tomás (1959), “haló”, in English-Irish Dictionary, An Gúm

Spanish

Verb

haló

1. third-person singular preterite indicative of halar

Anagrams

• hola