hullámtörő

Hungarian

Etymology

hullám +‎ törő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhulːaːmtørøː]
• Hyphenation: hul‧lám‧tö‧rő

Noun

hullámtörő (plural hullámtörők)

1. breakwater (construction)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	hullámtörő	hullámtörők
accusative	hullámtörőt	hullámtörőket
dative	hullámtörőnek	hullámtörőknek
instrumental	hullámtörővel	hullámtörőkkel
causal-final	hullámtörőért	hullámtörőkért
translative	hullámtörővé	hullámtörőkké
terminative	hullámtörőig	hullámtörőkig
essive-formal	hullámtörőként	hullámtörőkként
essive-modal	—	—
inessive	hullámtörőben	hullámtörőkben
superessive	hullámtörőn	hullámtörőkön
adessive	hullámtörőnél	hullámtörőknél
illative	hullámtörőbe	hullámtörőkbe
sublative	hullámtörőre	hullámtörőkre
allative	hullámtörőhöz	hullámtörőkhöz
elative	hullámtörőből	hullámtörőkből
delative	hullámtörőről	hullámtörőkről
ablative	hullámtörőtől	hullámtörőktől
non-attributive possessive - singular	hullámtörőé	hullámtörőké
non-attributive possessive - plural	hullámtörőéi	hullámtörőkéi

Possessive forms of hullámtörő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hullámtörőm	hullámtörőim
2nd person sing.	hullámtörőd	hullámtörőid
3rd person sing.	hullámtörője	hullámtörői
1st person plural	hullámtörőnk	hullámtörőink
2nd person plural	hullámtörőtök	hullámtörőitek
3rd person plural	hullámtörőjük	hullámtörőik