időpont

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

idő (time) +‎ pont (point)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈidøːpont]
  • Hyphenation: idő‧pont

Noun[edit]

időpont (plural időpontok)

  1. date, moment, (point of) time

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative időpont időpontok
accusative időpontot időpontokat
dative időpontnak időpontoknak
instrumental időponttal időpontokkal
causal-final időpontért időpontokért
translative időponttá időpontokká
terminative időpontig időpontokig
essive-formal időpontként időpontokként
essive-modal
inessive időpontban időpontokban
superessive időponton időpontokon
adessive időpontnál időpontoknál
illative időpontba időpontokba
sublative időpontra időpontokra
allative időponthoz időpontokhoz
elative időpontból időpontokból
delative időpontról időpontokról
ablative időponttól időpontoktól
Possessive forms of időpont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. időpontom időpontjaim
2nd person sing. időpontod időpontjaid
3rd person sing. időpontja időpontjai
1st person plural időpontunk időpontjaink
2nd person plural időpontotok időpontjaitok
3rd person plural időpontjuk időpontjaik