indító

See also: indito

Hungarian

Etymology

indít +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈindiːtoː]
• Hyphenation: in‧dí‧tó
• Rhymes: -toː

Participle

indító

1. present participle of indít: starting

Declension

Inflection of indító
	singular	plural
nominative	indító	indítók indítóak
accusative	indítót	indítókat indítóakat
dative	indítónak	indítóknak indítóaknak
instrumental	indítóval	indítókkal indítóakkal
causal-final	indítóért	indítókért indítóakért
translative	indítóvá	indítókká indítóakká
terminative	indítóig	indítókig indítóakig
essive-formal	indítóként	indítókként indítóakként
essive-modal	—	—
inessive	indítóban	indítókban indítóakban
superessive	indítón	indítókon indítóakon
adessive	indítónál	indítóknál indítóaknál
illative	indítóba	indítókba indítóakba
sublative	indítóra	indítókra indítóakra
allative	indítóhoz	indítókhoz indítóakhoz
elative	indítóból	indítókból indítóakból
delative	indítóról	indítókról indítóakról
ablative	indítótól	indítóktól indítóaktól
non-attributive possessive - singular	indítóé	indítóké indítóaké
non-attributive possessive - plural	indítóéi	indítókéi indítóakéi

Derived terms

Compound words

• indítóállás
• indítógomb
• indítókar
• indítókulcs
• indítómotor
• indítóok
• indítótárcsa
• önindító
• vitaindító

 

Related terms

• megindító

 

Noun

indító (plural indítók)

1. starter, launcher

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	indító	indítók
accusative	indítót	indítókat
dative	indítónak	indítóknak
instrumental	indítóval	indítókkal
causal-final	indítóért	indítókért
translative	indítóvá	indítókká
terminative	indítóig	indítókig
essive-formal	indítóként	indítókként
essive-modal	—	—
inessive	indítóban	indítókban
superessive	indítón	indítókon
adessive	indítónál	indítóknál
illative	indítóba	indítókba
sublative	indítóra	indítókra
allative	indítóhoz	indítókhoz
elative	indítóból	indítókból
delative	indítóról	indítókról
ablative	indítótól	indítóktól
non-attributive possessive - singular	indítóé	indítóké
non-attributive possessive - plural	indítóéi	indítókéi

Possessive forms of indító
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	indítóm	indítóim
2nd person sing.	indítód	indítóid
3rd person sing.	indítója	indítói
1st person plural	indítónk	indítóink
2nd person plural	indítótok	indítóitok
3rd person plural	indítójuk	indítóik

Derived terms

• indítózik

 

Compound words

• hidegindító

 

Further reading

• indító in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN