integrál

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Czech[edit]

Noun[edit]

integrál m

  1. (calculus) integral

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈintɛɡraːl]
  • Hyphenation: in‧teg‧rál

Etymology 1[edit]

From German Integral(rechnung). [1]

Noun[edit]

integrál ‎(plural integrálok)

  1. (calculus) integral
Declension[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative integrál integrálok
accusative integrált integrálokat
dative integrálnak integráloknak
instrumental integrállal integrálokkal
causal-final integrálért integrálokért
translative integrállá integrálokká
terminative integrálig integrálokig
essive-formal integrálként integrálokként
essive-modal
inessive integrálban integrálokban
superessive integrálon integrálokon
adessive integrálnál integráloknál
illative integrálba integrálokba
sublative integrálra integrálokra
allative integrálhoz integrálokhoz
elative integrálból integrálokból
delative integrálról integrálokról
ablative integráltól integráloktól
Possessive forms of integrál
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. integrálom integráljaim
2nd person sing. integrálod integráljaid
3rd person sing. integrálja integráljai
1st person plural integrálunk integráljaink
2nd person plural integrálotok integráljaitok
3rd person plural integráljuk integráljaik
Derived terms[edit]

Etymology 2[edit]

From German integrieren, from Latin integrare +‎ -ál. [1]

Verb[edit]

integrál

  1. to integrate (something into something)
  2. (calculus) to integrate
Conjugation[edit]
Derived terms[edit]

(With verbal prefixes):

References[edit]

  1. 1.0 1.1 Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2