irigykedés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From irigykedik +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈirickɛdeːʃ]
  • Hyphenation: irigy‧ke‧dés

Noun[edit]

irigykedés (plural irigykedések)

  1. envy, enviousness

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative irigykedés irigykedések
accusative irigykedést irigykedéseket
dative irigykedésnek irigykedéseknek
instrumental irigykedéssel irigykedésekkel
causal-final irigykedésért irigykedésekért
translative irigykedéssé irigykedésekké
terminative irigykedésig irigykedésekig
essive-formal irigykedésként irigykedésekként
essive-modal
inessive irigykedésben irigykedésekben
superessive irigykedésen irigykedéseken
adessive irigykedésnél irigykedéseknél
illative irigykedésbe irigykedésekbe
sublative irigykedésre irigykedésekre
allative irigykedéshez irigykedésekhez
elative irigykedésből irigykedésekből
delative irigykedésről irigykedésekről
ablative irigykedéstől irigykedésektől
Possessive forms of irigykedés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. irigykedésem irigykedéseim
2nd person sing. irigykedésed irigykedéseid
3rd person sing. irigykedése irigykedései
1st person plural irigykedésünk irigykedéseink
2nd person plural irigykedésetek irigykedéseitek
3rd person plural irigykedésük irigykedéseik

Synonyms[edit]