istenség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

isten +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiʃtɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: is‧ten‧ség

Noun[edit]

istenség (plural istenségek)

  1. divinity, godhead, deity

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative istenség istenségek
accusative istenséget istenségeket
dative istenségnek istenségeknek
instrumental istenséggel istenségekkel
causal-final istenségért istenségekért
translative istenséggé istenségekké
terminative istenségig istenségekig
essive-formal istenségként istenségekként
essive-modal
inessive istenségben istenségekben
superessive istenségen istenségeken
adessive istenségnél istenségeknél
illative istenségbe istenségekbe
sublative istenségre istenségekre
allative istenséghez istenségekhez
elative istenségből istenségekből
delative istenségről istenségekről
ablative istenségtől istenségektől
Possessive forms of istenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. istenségem istenségeim
2nd person sing. istenséged istenségeid
3rd person sing. istensége istenségei
1st person plural istenségünk istenségeink
2nd person plural istenségetek istenségeitek
3rd person plural istenségük istenségeik