képlékeny

Hungarian

Etymology

First attested in 1871. From képel (“to form, shape”, obsolete) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency), from kép (“image”) + -el (verb-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. The verb képel was modeled after German Bild (“image”) and bilden (“to form”); today it is used mainly in felképel (“to slap someone’s face”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːpleːkɛɲ]
• Hyphenation: kép‧lé‧keny
• Rhymes: -ɛɲ

Adjective

képlékeny (comparative képlékenyebb, superlative legképlékenyebb)

1. malleable

   Synonyms: gyúrható; formálható; mintázható; plasztikus (of material); idomítható (of person, animal)

2. (of a situation) fluid

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	képlékeny	képlékenyek
accusative	képlékenyet	képlékenyeket
dative	képlékenynek	képlékenyeknek
instrumental	képlékennyel	képlékenyekkel
causal-final	képlékenyért	képlékenyekért
translative	képlékennyé	képlékenyekké
terminative	képlékenyig	képlékenyekig
essive-formal	képlékenyként	képlékenyekként
essive-modal	—	—
inessive	képlékenyben	képlékenyekben
superessive	képlékenyen	képlékenyeken
adessive	képlékenynél	képlékenyeknél
illative	képlékenybe	képlékenyekbe
sublative	képlékenyre	képlékenyekre
allative	képlékenyhez	képlékenyekhez
elative	képlékenyből	képlékenyekből
delative	képlékenyről	képlékenyekről
ablative	képlékenytől	képlékenyektől
non-attributive possessive - singular	képlékenyé	képlékenyeké
non-attributive possessive - plural	képlékenyéi	képlékenyekéi

Derived terms

• képlékenyen
• képlékenység

 

Further reading

• képlékeny in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN