készülék

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

készül +‎ -ék

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkeːsyleːk/
  • Hyphenation: ké‧szü‧lék

Noun[edit]

készülék ‎(plural készülékek)

  1. apparatus, appliance, device

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative készülék készülékek
accusative készüléket készülékeket
dative készüléknek készülékeknek
instrumental készülékkel készülékekkel
causal-final készülékért készülékekért
translative készülékké készülékekké
terminative készülékig készülékekig
essive-formal készülékként készülékekként
essive-modal
inessive készülékben készülékekben
superessive készüléken készülékeken
adessive készüléknél készülékeknél
illative készülékbe készülékekbe
sublative készülékre készülékekre
allative készülékhez készülékekhez
elative készülékből készülékekből
delative készülékről készülékekről
ablative készüléktől készülékektől
Possessive forms of készülék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. készülékem készülékeim
2nd person sing. készüléked készülékeid
3rd person sing. készüléke készülékei
1st person plural készülékünk készülékeink
2nd person plural készüléketek készülékeitek
3rd person plural készülékük készülékeik

Derived terms[edit]