kétoldalú
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]két (“two”) + oldalú (“-sided”), from oldal (“side”) + -ú (adjective-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]kétoldalú (not comparable)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kétoldalú | kétoldalúak |
| accusative | kétoldalút | kétoldalúakat |
| dative | kétoldalúnak | kétoldalúaknak |
| instrumental | kétoldalúval | kétoldalúakkal |
| causal-final | kétoldalúért | kétoldalúakért |
| translative | kétoldalúvá | kétoldalúakká |
| terminative | kétoldalúig | kétoldalúakig |
| essive-formal | kétoldalúként | kétoldalúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kétoldalúban | kétoldalúakban |
| superessive | kétoldalún | kétoldalúakon |
| adessive | kétoldalúnál | kétoldalúaknál |
| illative | kétoldalúba | kétoldalúakba |
| sublative | kétoldalúra | kétoldalúakra |
| allative | kétoldalúhoz | kétoldalúakhoz |
| elative | kétoldalúból | kétoldalúakból |
| delative | kétoldalúról | kétoldalúakról |
| ablative | kétoldalútól | kétoldalúaktól |
| non-attributive possessive – singular |
kétoldalúé | kétoldalúaké |
| non-attributive possessive – plural |
kétoldalúéi | kétoldalúakéi |
Further reading
[edit]- kétoldalú in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.