kömény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

Etymology[edit]

A wanderword, arrived to Hungarian possibly via German, but a West Slavic borrowing cannot be excluded, either. Compare German Kümmel, Greek κύμινο (kýmino), from Latin cuminum, from Ancient Greek κύμινον (kúminon).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkømeːɲ]
  • Hyphenation: kö‧mény

Noun[edit]

kömény (plural kömények)

  1. caraway (plant, Carum carvi)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kömény kömények
accusative köményt köményeket
dative köménynek köményeknek
instrumental köménnyel köményekkel
causal-final köményért köményekért
translative köménnyé köményekké
terminative köményig köményekig
essive-formal köményként köményekként
essive-modal
inessive köményben köményekben
superessive köményen köményeken
adessive köménynél köményeknél
illative köménybe köményekbe
sublative köményre köményekre
allative köményhez köményekhez
elative köményből köményekből
delative köményről köményekről
ablative köménytől köményektől
Possessive forms of kömény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. köményem köményeim
2nd person sing. köményed köményeid
3rd person sing. köménye köményei
1st person plural köményünk köményeink
2nd person plural köményetek köményeitek
3rd person plural köményük köményeik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

References[edit]