környezet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the archaic környez (surround) +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkørɲɛzɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: kör‧nye‧zet

Noun[edit]

környezet (plural környezetek)

  1. environment (area around something)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative környezet környezetek
accusative környezetet környezeteket
dative környezetnek környezeteknek
instrumental környezettel környezetekkel
causal-final környezetért környezetekért
translative környezetté környezetekké
terminative környezetig környezetekig
essive-formal környezetként környezetekként
essive-modal
inessive környezetben környezetekben
superessive környezeten környezeteken
adessive környezetnél környezeteknél
illative környezetbe környezetekbe
sublative környezetre környezetekre
allative környezethez környezetekhez
elative környezetből környezetekből
delative környezetről környezetekről
ablative környezettől környezetektől
Possessive forms of környezet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. környezetem környezeteim
2nd person sing. környezeted környezeteid
3rd person sing. környezete környezetei
1st person plural környezetünk környezeteink
2nd person plural környezetetek környezeteitek
3rd person plural környezetük környezeteik

Derived terms[edit]

(Compound words):