köztársaság

Hungarian

From köz (“community, the public”) +‎ társaság (“society”).

köztársaság (plural köztársaságok)

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	köztársaság	köztársaságok
accusative	köztársaságot	köztársaságokat
dative	köztársaságnak	köztársaságoknak
instrumental	köztársasággal	köztársaságokkal
causal-final	köztársaságért	köztársaságokért
translative	köztársasággá	köztársaságokká
terminative	köztársaságig	köztársaságokig
essive-formal	köztársaságként	köztársaságokként
essive-modal	—	—
inessive	köztársaságban	köztársaságokban
superessive	köztársaságon	köztársaságokon
adessive	köztársaságnál	köztársaságoknál
illative	köztársaságba	köztársaságokba
sublative	köztársaságra	köztársaságokra
allative	köztársasághoz	köztársaságokhoz
elative	köztársaságból	köztársaságokból
delative	köztársaságról	köztársaságokról
ablative	köztársaságtól	köztársaságoktól
non-attributive possessive – singular	köztársaságé	köztársaságoké
non-attributive possessive – plural	köztársaságéi	köztársaságokéi

Compound words

Proper nouns