köztársaság

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

köz +‎ társaság

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøstaːrʃɒʃaːɡ]
  • Hyphenation: köz‧tár‧sa‧ság

Noun[edit]

köztársaság (plural köztársaságok)

  1. republic

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative köztársaság köztársaságok
accusative köztársaságot köztársaságokat
dative köztársaságnak köztársaságoknak
instrumental köztársasággal köztársaságokkal
causal-final köztársaságért köztársaságokért
translative köztársasággá köztársaságokká
terminative köztársaságig köztársaságokig
essive-formal köztársaságként köztársaságokként
essive-modal
inessive köztársaságban köztársaságokban
superessive köztársaságon köztársaságokon
adessive köztársaságnál köztársaságoknál
illative köztársaságba köztársaságokba
sublative köztársaságra köztársaságokra
allative köztársasághoz köztársaságokhoz
elative köztársaságból köztársaságokból
delative köztársaságról köztársaságokról
ablative köztársaságtól köztársaságoktól
Possessive forms of köztársaság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. köztársaságom köztársaságaim
2nd person sing. köztársaságod köztársaságaid
3rd person sing. köztársasága köztársaságai
1st person plural köztársaságunk köztársaságaink
2nd person plural köztársaságotok köztársaságaitok
3rd person plural köztársaságuk köztársaságaik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Proper nouns):