kalapács

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

kalapács

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare Slovene klepač ‎(scythe hammer), Ukrainian dialectal клепач ‎(klepáč, hammer), from Proto-Slavic *klepati ‎(to beat, knock).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkɒlɒpaːt͡ʃ/
  • Hyphenation: ka‧la‧pács

Noun[edit]

kalapács ‎(plural kalapácsok)

  1. hammer

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative kalapács kalapácsok
accusative kalapácsot kalapácsokat
dative kalapácsnak kalapácsoknak
instrumental kalapáccsal kalapácsokkal
causal-final kalapácsért kalapácsokért
translative kalapáccsá kalapácsokká
terminative kalapácsig kalapácsokig
essive-formal kalapácsként kalapácsokként
essive-modal
inessive kalapácsban kalapácsokban
superessive kalapácson kalapácsokon
adessive kalapácsnál kalapácsoknál
illative kalapácsba kalapácsokba
sublative kalapácsra kalapácsokra
allative kalapácshoz kalapácsokhoz
elative kalapácsból kalapácsokból
delative kalapácsról kalapácsokról
ablative kalapácstól kalapácsoktól
Possessive forms of kalapács
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kalapácsom kalapácsaim
2nd person sing. kalapácsod kalapácsaid
3rd person sing. kalapácsa kalapácsai
1st person plural kalapácsunk kalapácsaink
2nd person plural kalapácsotok kalapácsaitok
3rd person plural kalapácsuk kalapácsaik

Derived terms[edit]

See also[edit]