kalapács

Hungarian

From a Slavic language. Compare Slovene klepač (“scythe hammer”), Ukrainian dialectal клепач (klepáč, “hammer”), from Proto-Slavic *klepati (“to beat, knock”).

kalapács (plural kalapácsok)

hammer
(anatomy) malleus
gavel (wooden mallet, used by a courtroom judge, or by a committee chairman, struck against a sounding block to quieten those present, or by an auctioneer to accept the highest bid at auction)

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	kalapács	kalapácsok
accusative	kalapácsot	kalapácsokat
dative	kalapácsnak	kalapácsoknak
instrumental	kalapáccsal	kalapácsokkal
causal-final	kalapácsért	kalapácsokért
translative	kalapáccsá	kalapácsokká
terminative	kalapácsig	kalapácsokig
essive-formal	kalapácsként	kalapácsokként
essive-modal	—	—
inessive	kalapácsban	kalapácsokban
superessive	kalapácson	kalapácsokon
adessive	kalapácsnál	kalapácsoknál
illative	kalapácsba	kalapácsokba
sublative	kalapácsra	kalapácsokra
allative	kalapácshoz	kalapácsokhoz
elative	kalapácsból	kalapácsokból
delative	kalapácsról	kalapácsokról
ablative	kalapácstól	kalapácsoktól
non-attributive possessive – singular	kalapácsé	kalapácsoké
non-attributive possessive – plural	kalapácséi	kalapácsokéi

Compound words

Expressions