kandúr

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Unknown origin.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɒnduːr]
  • Hyphenation: kan‧dúr

Noun[edit]

kandúr (plural kandúrok)

  1. tomcat, a male cat

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kandúr kandúrok
accusative kandúrt kandúrokat
dative kandúrnak kandúroknak
instrumental kandúrral kandúrokkal
causal-final kandúrért kandúrokért
translative kandúrrá kandúrokká
terminative kandúrig kandúrokig
essive-formal kandúrként kandúrokként
essive-modal
inessive kandúrban kandúrokban
superessive kandúron kandúrokon
adessive kandúrnál kandúroknál
illative kandúrba kandúrokba
sublative kandúrra kandúrokra
allative kandúrhoz kandúrokhoz
elative kandúrból kandúrokból
delative kandúrról kandúrokról
ablative kandúrtól kandúroktól
Possessive forms of kandúr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kandúrom kandúrjaim
2nd person sing. kandúrod kandúrjaid
3rd person sing. kandúrja kandúrjai
1st person plural kandúrunk kandúrjaink
2nd person plural kandúrotok kandúrjaitok
3rd person plural kandúrjuk kandúrjaik

Derived terms[edit]