nőstény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From +‎ -s +‎ -t +‎ -n(diminutive suffixes).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnøːʃteːɲ]
  • Hyphenation: nős‧tény

Adjective[edit]

nőstény (not comparable)

  1. female (animal)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nőstény nőstények
accusative nőstényt nőstényeket
dative nősténynek nőstényeknek
instrumental nősténnyel nőstényekkel
causal-final nőstényért nőstényekért
translative nősténnyé nőstényekké
terminative nőstényig nőstényekig
essive-formal nőstényként nőstényekként
essive-modal
inessive nőstényben nőstényekben
superessive nőstényen nőstényeken
adessive nősténynél nőstényeknél
illative nősténybe nőstényekbe
sublative nőstényre nőstényekre
allative nőstényhez nőstényekhez
elative nőstényből nőstényekből
delative nőstényről nőstényekről
ablative nősténytől nőstényektől

Noun[edit]

nőstény ‎(plural nőstények)

  1. female (animal)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nőstény nőstények
accusative nőstényt nőstényeket
dative nősténynek nőstényeknek
instrumental nősténnyel nőstényekkel
causal-final nőstényért nőstényekért
translative nősténnyé nőstényekké
terminative nőstényig nőstényekig
essive-formal nőstényként nőstényekként
essive-modal
inessive nőstényben nőstényekben
superessive nőstényen nőstényeken
adessive nősténynél nőstényeknél
illative nősténybe nőstényekbe
sublative nőstényre nőstényekre
allative nőstényhez nőstényekhez
elative nőstényből nőstényekből
delative nőstényről nőstényekről
ablative nősténytől nőstényektől
Possessive forms of nőstény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nőstényem nőstényeim
2nd person sing. nőstényed nőstényeid
3rd person sing. nősténye nőstényei
1st person plural nőstényünk nőstényeink
2nd person plural nőstényetek nőstényeitek
3rd person plural nőstényük nőstényeik

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6