karú

See also: karu, kaŗu, and kāru

Hungarian

Etymology

kar (“arm”) +‎ -ú (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒruː]
• Hyphenation: ka‧rú

Adjective

karú (not comparable)

1. -armed, with a …… arm or arms (having a specific number of arm[s] or a specific kind of arm[s])

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	karú	karúak
accusative	karút	karúakat
dative	karúnak	karúaknak
instrumental	karúval	karúakkal
causal-final	karúért	karúakért
translative	karúvá	karúakká
terminative	karúig	karúakig
essive-formal	karúként	karúakként
essive-modal	—	—
inessive	karúban	karúakban
superessive	karún	karúakon
adessive	karúnál	karúaknál
illative	karúba	karúakba
sublative	karúra	karúakra
allative	karúhoz	karúakhoz
elative	karúból	karúakból
delative	karúról	karúakról
ablative	karútól	karúaktól
non-attributive possessive - singular	karúé	karúaké
non-attributive possessive - plural	karúéi	karúakéi

Derived terms

• egykarú
• félkarú
• kétkarú
• többkarú

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú