karfa

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kar +‎ fa

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkɒrfɒ/
  • Hyphenation: kar‧fa

Noun[edit]

karfa ‎(plural karfák)

  1. armrest

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative karfa karfák
accusative karfát karfákat
dative karfának karfáknak
instrumental karfával karfákkal
causal-final karfáért karfákért
translative karfává karfákká
terminative karfáig karfákig
essive-formal karfaként karfákként
essive-modal
inessive karfában karfákban
superessive karfán karfákon
adessive karfánál karfáknál
illative karfába karfákba
sublative karfára karfákra
allative karfához karfákhoz
elative karfából karfákból
delative karfáról karfákról
ablative karfától karfáktól
Possessive forms of karfa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. karfám karfáim
2nd person sing. karfád karfáid
3rd person sing. karfája karfái
1st person plural karfánk karfáink
2nd person plural karfátok karfáitok
3rd person plural karfájuk karfáik

Icelandic[edit]

Etymology[edit]

From Old Norse karfa, kǫrf, from Latin corbis.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

karfa f ‎(genitive singular körfu, nominative plural körfur)

  1. basket

Declension[edit]