karikatúra

See also: karikatura

Hungarian

Etymology

From German Karikatur, from Italian caricatura (“caricature; exaggerating [the features of a person]”, literally “overloading”), from caricare (“to load”). With -úra ending.

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkɒrikɒtuːrɒ]
Audio: (file)
Hyphenation: ka‧ri‧ka‧tú‧ra
Rhymes: -rɒ

Noun

karikatúra (plural karikatúrák)

caricature

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	karikatúra	karikatúrák
accusative	karikatúrát	karikatúrákat
dative	karikatúrának	karikatúráknak
instrumental	karikatúrával	karikatúrákkal
causal-final	karikatúráért	karikatúrákért
translative	karikatúrává	karikatúrákká
terminative	karikatúráig	karikatúrákig
essive-formal	karikatúraként	karikatúrákként
essive-modal	—	—
inessive	karikatúrában	karikatúrákban
superessive	karikatúrán	karikatúrákon
adessive	karikatúránál	karikatúráknál
illative	karikatúrába	karikatúrákba
sublative	karikatúrára	karikatúrákra
allative	karikatúrához	karikatúrákhoz
elative	karikatúrából	karikatúrákból
delative	karikatúráról	karikatúrákról
ablative	karikatúrától	karikatúráktól
non-attributive possessive – singular	karikatúráé	karikatúráké
non-attributive possessive – plural	karikatúráéi	karikatúrákéi

Possessive forms of *karikatúra*
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	karikatúrám	karikatúráim
2nd person sing.	karikatúrád	karikatúráid
3rd person sing.	karikatúrája	karikatúrái
1st person plural	karikatúránk	karikatúráink
2nd person plural	karikatúrátok	karikatúráitok
3rd person plural	karikatúrájuk	karikatúráik

Related terms

karikíroz