Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: kendo and kendō



From the Old Hungarian verb kend (to wipe) + (present participle suffix). It was frequently used in the antiquity in the phrase kendő keszkenő (“dishtowel, wipe”).[1]


  • IPA(key): [ˈkɛndøː]
  • Hyphenation: ken‧dő


kendő (plural kendők)

  1. cloth
  2. kerchief
  3. shawl


Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kendő kendők
accusative kendőt kendőket
dative kendőnek kendőknek
instrumental kendővel kendőkkel
causal-final kendőért kendőkért
translative kendővé kendőkké
terminative kendőig kendőkig
essive-formal kendőként kendőkként
inessive kendőben kendőkben
superessive kendőn kendőkön
adessive kendőnél kendőknél
illative kendőbe kendőkbe
sublative kendőre kendőkre
allative kendőhöz kendőkhöz
elative kendőből kendőkből
delative kendőről kendőkről
ablative kendőtől kendőktől
Possessive forms of kendő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kendőm kendőim
2nd person sing. kendőd kendőid
3rd person sing. kendője kendői
1st person plural kendőnk kendőink
2nd person plural kendőtök kendőitek
3rd person plural kendőjük kendőik

Derived terms[edit]

(Compound words):