kengyel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

kengyel

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛɲɟɛl]
  • Hyphenation: ken‧gyel

Noun[edit]

kengyel ‎(plural kengyelek)

  1. stirrup (a foot rest used by horse-riders)
  2. (anatomy) stapes (a small stirrup-shaped bone of the middle ear)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kengyel kengyelek
accusative kengyelt kengyeleket
dative kengyelnek kengyeleknek
instrumental kengyellel kengyelekkel
causal-final kengyelért kengyelekért
translative kengyellé kengyelekké
terminative kengyelig kengyelekig
essive-formal kengyelként kengyelekként
essive-modal
inessive kengyelben kengyelekben
superessive kengyelen kengyeleken
adessive kengyelnél kengyeleknél
illative kengyelbe kengyelekbe
sublative kengyelre kengyelekre
allative kengyelhez kengyelekhez
elative kengyelből kengyelekből
delative kengyelről kengyelekről
ablative kengyeltől kengyelektől
Possessive forms of kengyel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kengyelem kengyeleim
2nd person sing. kengyeled kengyeleid
3rd person sing. kengyele kengyelei
1st person plural kengyelünk kengyeleink
2nd person plural kengyeletek kengyeleitek
3rd person plural kengyelük kengyeleik

References[edit]