kimenetel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kimenet +‎ -el[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkimɛnɛtɛl]
  • Hyphenation: ki‧me‧ne‧tel

Noun[edit]

kimenetel ‎(plural kimenetelek)

  1. outcome

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kimenetel kimenetelek
accusative kimenetelt kimeneteleket
dative kimenetelnek kimeneteleknek
instrumental kimenetellel kimenetelekkel
causal-final kimenetelért kimenetelekért
translative kimenetellé kimenetelekké
terminative kimenetelig kimenetelekig
essive-formal kimenetelként kimenetelekként
essive-modal
inessive kimenetelben kimenetelekben
superessive kimenetelen kimeneteleken
adessive kimenetelnél kimeneteleknél
illative kimenetelbe kimenetelekbe
sublative kimenetelre kimenetelekre
allative kimenetelhez kimenetelekhez
elative kimenetelből kimenetelekből
delative kimenetelről kimenetelekről
ablative kimeneteltől kimenetelektől
Possessive forms of kimenetel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kimenetelem kimeneteleim
2nd person sing. kimeneteled kimeneteleid
3rd person sing. kimenetele kimenetelei
1st person plural kimenetelünk kimeneteleink
2nd person plural kimeneteletek kimeneteleitek
3rd person plural kimenetelük kimeneteleik

References[edit]

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2