kincs
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Probably from a Turkic language, compare Kyrgyz кенч (kenc). Ultimately from Persian گنج (ganj) or another Iranian language.
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]kincs (plural kincsek)
- treasure (collection of valuable things)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kincs | kincsek |
accusative | kincset | kincseket |
dative | kincsnek | kincseknek |
instrumental | kinccsel | kincsekkel |
causal-final | kincsért | kincsekért |
translative | kinccsé | kincsekké |
terminative | kincsig | kincsekig |
essive-formal | kincsként | kincsekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kincsben | kincsekben |
superessive | kincsen | kincseken |
adessive | kincsnél | kincseknél |
illative | kincsbe | kincsekbe |
sublative | kincsre | kincsekre |
allative | kincshez | kincsekhez |
elative | kincsből | kincsekből |
delative | kincsről | kincsekről |
ablative | kincstől | kincsektől |
non-attributive possessive - singular |
kincsé | kincseké |
non-attributive possessive - plural |
kincséi | kincsekéi |
Possessive forms of kincs | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kincsem | kincseim |
2nd person sing. | kincsed | kincseid |
3rd person sing. | kincse | kincsei |
1st person plural | kincsünk | kincseink |
2nd person plural | kincsetek | kincseitek |
3rd person plural | kincsük | kincseik |
Derived terms
[edit]Compound words
Descendants
[edit]Further reading
[edit]- kincs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN