szókincs

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szó (word) +‎ kincs (treasure)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsoːkint͡ʃ]
  • Hyphenation: szó‧kincs

Noun[edit]

szókincs (plural szókincsek)

  1. vocabulary

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szókincs szókincsek
accusative szókincset szókincseket
dative szókincsnek szókincseknek
instrumental szókinccsel szókincsekkel
causal-final szókincsért szókincsekért
translative szókinccsé szókincsekké
terminative szókincsig szókincsekig
essive-formal szókincsként szókincsekként
essive-modal
inessive szókincsben szókincsekben
superessive szókincsen szókincseken
adessive szókincsnél szókincseknél
illative szókincsbe szókincsekbe
sublative szókincsre szókincsekre
allative szókincshez szókincsekhez
elative szókincsből szókincsekből
delative szókincsről szókincsekről
ablative szókincstől szókincsektől
Possessive forms of szókincs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szókincsem szókincseim
2nd person sing. szókincsed szókincseid
3rd person sing. szókincse szókincsei
1st person plural szókincsünk szókincseink
2nd person plural szókincsetek szókincseitek
3rd person plural szókincsük szókincseik