szókincs

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From szó (word) +‎ kincs (treasure). Calque of German Wortschatz. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1][2]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

szókincs (plural szókincsek)

  1. vocabulary
    • 1837, Ferenc Toldy, Mihaly Vörösmarty, “Figyelmezö az egyetemes literatura köreben (It is noteworthy in the circle of universal literature)”, in (Please provide the book title or journal name)[1]:
      Az elsőben (Kunst der Prosa) bőven értekezik a' szerző a' német nyelv' lényegéről , a' változásokról , mellyeken keresztül ment , azon különbségekről , mellyek az ónémet magas költészeti szókincs , hol még minden szóegy idea volt, ' s a' mai nyelv között léteznek, melly utóbbi már az eredeti jelentésekről mit sem tud ' s egy holt jeltömeggé dermedett .
      In the first (Kunst der Prosa), the author talks extensively about the essence of the German language, the changes it went through, the differences between the High German poetic vocabulary, where every word was still an idea, and today's language exist, the latter of which no longer knows anything about the original meanings and has frozen into a mass of dead signs.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szókincs szókincsek
accusative szókincset szókincseket
dative szókincsnek szókincseknek
instrumental szókinccsel szókincsekkel
causal-final szókincsért szókincsekért
translative szókinccsé szókincsekké
terminative szókincsig szókincsekig
essive-formal szókincsként szókincsekként
essive-modal
inessive szókincsben szókincsekben
superessive szókincsen szókincseken
adessive szókincsnél szókincseknél
illative szókincsbe szókincsekbe
sublative szókincsre szókincsekre
allative szókincshez szókincsekhez
elative szókincsből szókincsekből
delative szókincsről szókincsekről
ablative szókincstől szókincsektől
non-attributive
possessive - singular
szókincsé szókincseké
non-attributive
possessive - plural
szókincséi szókincsekéi
Possessive forms of szókincs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szókincsem szókincseim
2nd person sing. szókincsed szókincseid
3rd person sing. szókincse szókincsei
1st person plural szókincsünk szókincseink
2nd person plural szókincsetek szókincseitek
3rd person plural szókincsük szókincseik

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
  2. ^ szókincs in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]