kisfiú

Hungarian

Etymology

kis (“little, young”) +‎ fiú (“boy”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiʃfijuː]
• Hyphenation: kis‧fiú

Noun

kisfiú (plural kisfiúk)

1. boy, little boy (a young male human under 10-12 years of age)
2. son (someone's young male child under 10-12 years of age)
3. (colloquial, derogatory, of a person) lacking sufficient power, position, skill, or value to do/achieve something (-hoz/-hez/-höz)

   Kisfiú ő ahhoz, hogy ezt megszervezze. ― Approximately: He won't be able to organize something like this.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kisfiú	kisfiúk
accusative	kisfiút	kisfiúkat
dative	kisfiúnak	kisfiúknak
instrumental	kisfiúval	kisfiúkkal
causal-final	kisfiúért	kisfiúkért
translative	kisfiúvá	kisfiúkká
terminative	kisfiúig	kisfiúkig
essive-formal	kisfiúként	kisfiúkként
essive-modal	—	—
inessive	kisfiúban	kisfiúkban
superessive	kisfiún	kisfiúkon
adessive	kisfiúnál	kisfiúknál
illative	kisfiúba	kisfiúkba
sublative	kisfiúra	kisfiúkra
allative	kisfiúhoz	kisfiúkhoz
elative	kisfiúból	kisfiúkból
delative	kisfiúról	kisfiúkról
ablative	kisfiútól	kisfiúktól
non-attributive possessive - singular	kisfiúé	kisfiúké
non-attributive possessive - plural	kisfiúéi	kisfiúkéi

Possessive forms of kisfiú
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kisfiam	kisfiaim
2nd person sing.	kisfiad	kisfiaid
3rd person sing.	kisfia	kisfiai
1st person plural	kisfiunk	kisfiaink
2nd person plural	kisfiatok	kisfiaitok
3rd person plural	kisfiuk	kisfiaik