korlátolt

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

past participle of korlátol

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkorlaːtolt]
  • Hyphenation: kor‧lá‧tolt

Adjective[edit]

korlátolt (comparative korlátoltabb, superlative legkorlátoltabb)

  1. limited, restricted
  2. dull, stupid, narrow-minded

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative korlátolt korlátoltak
accusative korlátoltat korlátoltakat
dative korlátoltnak korlátoltaknak
instrumental korlátolttal korlátoltakkal
causal-final korlátoltért korlátoltakért
translative korlátolttá korlátoltakká
terminative korlátoltig korlátoltakig
essive-formal korlátoltként korlátoltakként
essive-modal
inessive korlátoltban korlátoltakban
superessive korlátolton korlátoltakon
adessive korlátoltnál korlátoltaknál
illative korlátoltba korlátoltakba
sublative korlátoltra korlátoltakra
allative korlátolthoz korlátoltakhoz
elative korlátoltból korlátoltakból
delative korlátoltról korlátoltakról
ablative korlátolttól korlátoltaktól

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]