kulcs

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language.[1] Ultimately from Proto-Slavic *ključь.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

kulcs (plural kulcsok)

  1. key
    • 2012, Miklós Gábor Kövesdi (translator), Kathy Reichs, A csontok nem hazudnak (Deadly Décisions), Ulpius-ház (ISBN 978 963 254 640 7), chapter 21, page 199:
      A kettes számú őr végigpásztázott egy kézi fémkeresővel, aztán intett, hogy kövessem. Kulcsok csörögtek az övén, miközben jobbra fordulva elindultunk egy folyosón.

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kulcs kulcsok
accusative kulcsot kulcsokat
dative kulcsnak kulcsoknak
instrumental kulccsal kulcsokkal
causal-final kulcsért kulcsokért
translative kulccsá kulcsokká
terminative kulcsig kulcsokig
essive-formal kulcsként kulcsokként
essive-modal
inessive kulcsban kulcsokban
superessive kulcson kulcsokon
adessive kulcsnál kulcsoknál
illative kulcsba kulcsokba
sublative kulcsra kulcsokra
allative kulcshoz kulcsokhoz
elative kulcsból kulcsokból
delative kulcsról kulcsokról
ablative kulcstól kulcsoktól
Possessive forms of kulcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kulcsom kulcsaim
2nd person sing. kulcsod kulcsaid
3rd person sing. kulcsa kulcsai
1st person plural kulcsunk kulcsaink
2nd person plural kulcsotok kulcsaitok
3rd person plural kulcsuk kulcsaik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

References[edit]