kvantum

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From scientific Latin quantum.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkvɒntum]
  • Hyphenation: kvan‧tum

Noun[edit]

kvantum

  1. quantum

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kvantum kvantumok
accusative kvantumot kvantumokat
dative kvantumnak kvantumoknak
instrumental kvantummal kvantumokkal
causal-final kvantumért kvantumokért
translative kvantummá kvantumokká
terminative kvantumig kvantumokig
essive-formal kvantumként kvantumokként
essive-modal
inessive kvantumban kvantumokban
superessive kvantumon kvantumokon
adessive kvantumnál kvantumoknál
illative kvantumba kvantumokba
sublative kvantumra kvantumokra
allative kvantumhoz kvantumokhoz
elative kvantumból kvantumokból
delative kvantumról kvantumokról
ablative kvantumtól kvantumoktól
Possessive forms of kvantum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kvantumom kvantumaim
2nd person sing. kvantumod kvantumaid
3rd person sing. kvantuma kvantumai
1st person plural kvantumunk kvantumaink
2nd person plural kvantumotok kvantumaitok
3rd person plural kvantumuk kvantumaik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2