lég

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: leg, lèg, -leg, leg-, and leg.

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Shortened from old Hungarian levegő ég (air) (attested in 1636). First attested in 1813. Created by Ferenc Kazinczy during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

lég (plural légek or legek)

  1. air, atmosphere
  2. air-, aerial (in compound words)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lég légek
accusative léget légeket
dative légnek légeknek
instrumental léggel légekkel
causal-final légért légekért
translative léggé légekké
terminative légig légekig
essive-formal légként légekként
essive-modal
inessive légben légekben
superessive légen légeken
adessive légnél légeknél
illative légbe légekbe
sublative légre légekre
allative léghez légekhez
elative légből légekből
delative légről légekről
ablative légtől légektől
Possessive forms of lég
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. légem
2nd person sing. léged
3rd person sing. lége
1st person plural légünk
2nd person plural légetek
3rd person plural légük

or

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lég legek
accusative leget legeket
dative légnek legeknek
instrumental léggel legekkel
causal-final légért legekért
translative léggé legekké
terminative légig legekig
essive-formal légként legekként
essive-modal
inessive légben legekben
superessive légen legeken
adessive légnél legeknél
illative légbe legekbe
sublative légre legekre
allative léghez legekhez
elative légből legekből
delative légről legekről
ablative légtől legektől
Possessive forms of lég
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. legem
2nd person sing. leged
3rd person sing. lege
1st person plural legünk
2nd person plural legetek
3rd person plural legük

Derived terms[edit]

References[edit]