léte

See also: Appendix:Variations of "lete"

Hungarian

Etymology

lét +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈleːtɛ]
• Hyphenation: lé‧te

Noun

léte

1. third-person singular single-possession possessive of lét

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	léte	—
accusative	létét	—
dative	létének	—
instrumental	létével	—
causal-final	létéért	—
translative	létévé	—
terminative	létéig	—
essive-formal	léteként	—
essive-modal	létéül	—
inessive	létében	—
superessive	létén	—
adessive	léténél	—
illative	létébe	—
sublative	létére	—
allative	létéhez	—
elative	létéből	—
delative	létéről	—
ablative	lététől	—
non-attributive possessive – singular	létéé	—
non-attributive possessive – plural	létééi	—

Anagrams

• élet, élte, étel

Pumpokol

Etymology

Inherited from Proto-Yeniseian *tɬewtja (“winter”).

Noun

léte (M.)

1. (time) winter

Further reading

• Werner, Heinrich (2005), Die Jenissej-Sprachen des 18. Jahrhunderts, Wiesbaden: Harrassowitz Verlag, →ISBN, page 184