lecke

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Lecke

German[edit]

Verb[edit]

lecke

  1. Inflected form of lecken

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈlɛt͡skɛ]
  • Hyphenation: lec‧ke

Noun[edit]

lecke ‎(plural leckék)

  1. lesson

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lecke leckék
accusative leckét leckéket
dative leckének leckéknek
instrumental leckével leckékkel
causal-final leckéért leckékért
translative leckévé leckékké
terminative leckéig leckékig
essive-formal leckeként leckékként
essive-modal
inessive leckében leckékben
superessive leckén leckéken
adessive leckénél leckéknél
illative leckébe leckékbe
sublative leckére leckékre
allative leckéhez leckékhez
elative leckéből leckékből
delative leckéről leckékről
ablative leckétől leckéktől
Possessive forms of lecke
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. leckém leckéim
2nd person sing. leckéd leckéid
3rd person sing. leckéje leckéi
1st person plural leckénk leckéink
2nd person plural leckétek leckéitek
3rd person plural leckéjük leckéik