lucfenyő

Hungarian

lucfenyő on Hungarian Wikipedia

Etymology

luc +‎ fenyő (fir), from earlier (currently obsolete) and dialectal lucs, lúcs, probably from Serbo-Croatian luč (“torch; fir”), referring to the fact that this fir was used to make torches. The current spelling is a result of misreading, since cz in lucz was also used in the 16–17th centuries to denote present-day cs, not only c.^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈlut͡sfɛɲøː]
Hyphenation: luc‧fe‧nyő
Rhymes: -ɲøː

Noun

lucfenyő (plural lucfenyők)

spruce (tree from the genus Picea)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	lucfenyő	lucfenyők
accusative	lucfenyőt	lucfenyőket
dative	lucfenyőnek	lucfenyőknek
instrumental	lucfenyővel	lucfenyőkkel
causal-final	lucfenyőért	lucfenyőkért
translative	lucfenyővé	lucfenyőkké
terminative	lucfenyőig	lucfenyőkig
essive-formal	lucfenyőként	lucfenyőkként
essive-modal	—	—
inessive	lucfenyőben	lucfenyőkben
superessive	lucfenyőn	lucfenyőkön
adessive	lucfenyőnél	lucfenyőknél
illative	lucfenyőbe	lucfenyőkbe
sublative	lucfenyőre	lucfenyőkre
allative	lucfenyőhöz	lucfenyőkhöz
elative	lucfenyőből	lucfenyőkből
delative	lucfenyőről	lucfenyőkről
ablative	lucfenyőtől	lucfenyőktől
non-attributive possessive – singular	lucfenyőé	lucfenyőké
non-attributive possessive – plural	lucfenyőéi	lucfenyőkéi

Possessive forms of *lucfenyő*
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	lucfenyőm	lucfenyőim
2nd person sing.	lucfenyőd	lucfenyőid
3rd person sing.	lucfenyője	lucfenyői
1st person plural	lucfenyőnk	lucfenyőink
2nd person plural	lucfenyőtök	lucfenyőitek
3rd person plural	lucfenyőjük	lucfenyőik

References

^ lucfenyő in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)