mártír

See also: martir, mártir, and màrtir

Hungarian

Etymology

From Latin martyr, from Ancient Greek μάρτυρ (mártur, “martyr”), later form of μάρτυς (mártus, “witness”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmaːrtiːr]
• Hyphenation: már‧tír
• Rhymes: -iːr

Noun

mártír (plural mártírok)

1. martyr

   Synonyms: (obsolete) mártírom, vértanú

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	mártír	mártírok
accusative	mártírt	mártírokat
dative	mártírnak	mártíroknak
instrumental	mártírral	mártírokkal
causal-final	mártírért	mártírokért
translative	mártírrá	mártírokká
terminative	mártírig	mártírokig
essive-formal	mártírként	mártírokként
essive-modal	—	—
inessive	mártírban	mártírokban
superessive	mártíron	mártírokon
adessive	mártírnál	mártíroknál
illative	mártírba	mártírokba
sublative	mártírra	mártírokra
allative	mártírhoz	mártírokhoz
elative	mártírból	mártírokból
delative	mártírról	mártírokról
ablative	mártírtól	mártíroktól
non-attributive possessive - singular	mártíré	mártíroké
non-attributive possessive - plural	mártíréi	mártírokéi

Possessive forms of mártír
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mártírom	mártírjaim
2nd person sing.	mártírod	mártírjaid
3rd person sing.	mártírja	mártírjai
1st person plural	mártírunk	mártírjaink
2nd person plural	mártírotok	mártírjaitok
3rd person plural	mártírjuk	mártírjaik

Derived terms

Compound words

• mártírhalál

 

Related terms

• mártíromság

 

Further reading

• mártír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN